Interjú az Axis Bentonit Kft. ügyvezetőjével
A Heves megyei Axis Bentonit Kft. egy magyar családi középvállalat, amely mostanában már nemcsak a minőségi bentonit termékeiről ismert, hanem arról is, hogy úttörő szerepet vállalt a megújuló energiára való átállásban. Az enyhén szólva is rögös úton elindult cégvezető, Szántó László beszélgetett velünk beruházásokról, kihívásokról és jövőképről.
Kálmán Edina (KE; SMEnergy projekt, üzlet- és szervezetfejlesztő): Amikor a megújuló energiára történő átállást vizsgáltuk nálatok, az volt az érzésem, hogy aránytalanul sokat kell egy hazai középvállalatnak azért küzdenie, hogy erre az újhullámos vonalra ráálljon. Ti mégis belevágtatok. Mesélsz arról egy kicsit, hogy miért éri meg – a mostani energiaárak mellett – belefogni ebbe az útvesztőbe?
Szántó László (SzL; az Axis Bentonit Kft. ügyvezetője): Az igazság az, hogy már évek óta érlelődött bennünk az átállás gondolata. Az energiaköltségeink az egekben voltak, volt idő, amikor a gyártási költségeinknek 50-55%-át tették ki. A földgáz árának emelkedése egyre nagyobb nyomást gyakorolt ránk. Azonban a megújuló energiára átállás nemcsak a költségek leszorítása meg az energiaellátás biztonsága miatt volt fontos, de külföldi vevőink részéről is volt egy növekvő nyomás rajtunk. A fenntarthatóbb termelésen. És ezzel nem vagyunk egyedül itthon, a környezetemben egyre több cégtől hallom mindezt.
KE: A hagyományos energiahordozók lecserélése megújuló energiaforrásokra egy összetett és főleg mindennel összefüggő feladat. Sokszor beszélünk általánosságban, a cégvezetőket viszont az átállás konkrét lépései és eredményei izgatják leginkább. Megosztod ezeket velünk?
SzL: A legnagyobb lépés az volt, amikor Pétervásári telephelyünkön lecseréltük a hagyományos földgáz üzemű szárítónkat egy mikrohullámú szárítóra. Ez nemcsak energiahatékonyabb, hanem gazdaságosabb is. Emellett telepítettünk napelemeket is, amivel részben megtermeljük a szükséges energiát, és 50 kW-ot vissza is táplálunk a hálózatba. Plusz még passzív szárítási módszereket is bevezettünk – az utóbbiak tényleg nulla energiát igényelnek. Az ide vezető út viszonylag egyértelmű: tudni kell, hogy milyen technológia és termelési eszköz mennyit fogyaszt, meg kell tervezni, hogy mit mire, hogyan lenne érdemes lecserélni, majd találni kell valamilyen forrást minderre. Ha ez is megvan, már „csak” a fizikai kivitelezés hiányzik.
KE: Megütötte a fülemet a mikrohullámú szárító. Azt hittem, abban csak a hétfői ebédet lehet melegíteni. Ez elég futurisztikusan hangzik az elterjedtebb hőszivattyú meg napelem kombinációhoz képest. Hogy működik egy ilyesmi?
SzL: Egy gépészmérnöknek azért ez nem annyira sci-fi, mint egy közgazdásznak. A lényeg, hogy a nyers bentonitot nem hagyományos módszerekkel, hanem mikrohullámokkal szárítjuk. Ez gyorsabb és sokkal hatékonyabb, mivel kevesebb energiát fogyasztunk, és jobban tudjuk kontrollálni a folyamatot.
KE: Azt az utat, amit bejártatok, én egy komplett krétai labirintusnak látom, a végén egy Minótaurosszal, ami egy ekkora céget akár fel is falhat. Sajnos mi tudunk olyanról, akivel ez meg is történt: belebukott az átállásba. Megosztod ennek a „küzdelemnek” a legfőbb elemeit?
SzL: Nem tagadom, az átállás során számos kockázattal szembesültünk. Technológiai szempontból a legnagyobb kihívás a mikrohullámú szárító bevezetése volt. Ami bár hatékonyabb, de ha például meghibásodik, komoly veszteségeket okozhat. Az elavult elektromos hálózat és a visszatáplálási szabályozások is korlátoztak minket, hiszen a napelemek által termelt energiából csak 50 kW-ot tudtunk visszajuttatni a hálózatba.
A magyarországi elektromos hálózat infrastruktúrája nem feltétlenül készült fel ilyen új rendszerekre, pl. az okostrafók hiánya komolyan akadályozza a hatékonyságot. Pénzügyi oldalon egy zöld beruházáshoz jelentős tőkét kell mozgósítani, miközben az energiaárak ingadozása üzletileg állandóan rángatja az energiaintenzív cégeket. A lassú engedélyeztetési folyamatok és a szakértői tanácsadás hiánya megakasztották az átállási folyamatot. Aminek a végén egyébként egyáltalán nem biztos, hogy a megújuló energia előnyeit le tudjuk hívni, mert például a szállítási költségeink növekedését nem tudjuk minden exportpiacon ugyanúgy érvényesíteni.
KE: Ha az így van, megéri egyáltalán belefogni egy ilyen beruházásba? Utólag, hogy értékeled: megérte az átállás?
SzL: Nézd, az energiaköltségeink jelentősen csökkentek, és a környezetvédelmi céljaink is valóra váltak. Egyfajta piaci előnyt is jelent az átállás, hiszen ez manapság már nemcsak divat, hanem elvárás is a vevőink részéről. Sőt, a HACCP és az ISO 9001 minőségirányítási rendszerünknek köszönhetően a termékeink iránti kereslet is nőtt – Szerbiába, Horvátországba és Szlovákiába is exportálunk.
KE: Szerintem minden kkv-vezetőt elsősorban az érdekel, hogy mennyi az annyi. Szóval mennyi az annyi?
SzL: A zöld technológiák jelentős beruházást igényelnek, és ehhez – sok más kkv-hoz hasonlóan – mi is külső támogatást vettünk igénybe. A GINOP+ pályázat segítségével tudtuk bevezetni a mikrohullámú szárítót, és a napelemek telepítése is így valósult meg. Ha nincs ez a támogatás, talán még most is csak tervezgetnénk a fényes, fenntartható jövőt. A beruházásnak nincs vége, ezért konkrét számot csak annyiban tudok mondani, hogy 500 millió Ft-on biztosan túl vagyunk. Miközben az előző évi bevételeink alulról súrolták a 800 milliót…
KE: Azaz egy ilyen „vállalkozás” jelentős anyagi beruházással jár. Emellett mi – szervezetfejlesztőként – azt látjuk, hogy egy ilyen folyamat jelentősen felkavarja a szervezeti működés állóvizét is. Ha lehet egyáltalán bármilyen állóvízről beszélni egy hazai középvállalat esetében. A dolgozóitok hogy élték meg ezt a változást?
SzL: Igazából ők nagyon pozitívan fogadták. Az új technológiák ugyanis nemcsak környezetbarátabbak, de sokkal jobban kezelhetőek is, pl. kevesebb karbantartást igényelnek. Az új LED világítás pedig számukra teremtett sokkal komfortosabb munkakörnyezetet. A mikrohullámú szárító gyorsabb működése hozzájárul a hatékonyabb munkavégzéshez, így ez tényleg mindenkinek jobb lett: vevőknek és dolgozóknak egyaránt.
KE: A kihívások nagy részén – legalábbis ami a megújuló energiára való áttérést illeti – túl vagytok. Nyugalom, relaxáció, ünneplés?
SzL: Azért ettől messze vagyunk! Folyamatosan keresünk új lehetőségeket az energiahatékonyság javítására. Már gondolkodunk további napelemek telepítésén és esetleg újabb passzív energiamegoldásokon is. Mikor lesz itt relaxáció, azt nem tudom! (nevet) Mindenesetre az október 22-ei vállalatlátogatásunk vagy inkább vendégfogadásunk azért egy kicsit ünneplés is. Az elmúlt két év erőfeszítéseinek a bemutatása, megcsodálása más vállalatokkal és szakértőkkel együtt. Méltó pillanatnyi megállás az „amire büszkék vagyunk” mellett.
KE: Laci, mit üzensz a jövő generációjának és a megújuló átállás előtt álló cégvezetőknek?
SzL: Egyrészt azt, hogy várjuk őket szeretettel 2024. október 22-én hozzánk, hogy megmutassam, mi a konkrét eredmény. Másrészt azt, hogy hajrá: a sok nehézség és bizonytalanság mellett a jövő energiája mégis csak a megújulókban van. Az átállást pedig jobb meglépni akkor, amikor még van választás, mint amikor kapkodva és kényszerből kell bevezetni ezeket az új megoldásokat.
2024. október 15.