RILIAM-I4

Tudnunk kell, hogy a közösség miért lesz majd közösség. Mi a célja, mik a tagok igényei és problémái, a közösség és annak akciói hogyan válaszolnak ezekre a problémákra, milyen típusú eseményeken / akciókban vesznek szívesen részt a tagok, és melyek idegenek tőlük. Hogyan mozgatja a hálózat magát, hogyan bővül és épül, hogyan támogatja saját magát, milyen erőforrások állnak rendelkezésre. Ahhoz, hogy ezt tisztán lássuk, muszáj egy üzleti közösségi modell megalapozása (a helyzet felmérése) és kialakítása.  

Egy közösséget sem “túlhasználni”, sem túlterhelni nem lehet. Egy vezető akkor tud csak a közösség aktív tagja lenni, ha az események nem túl sűrűn, de még belátható módon (úgy, hogy a kapcsolat megmaradjon a tagok között) követik egymást, és ha jó előre tudnak a szerveződő eseményekről. Tapasztalat, hogy a változatosan használt szakmai fókuszok és csoportnagyságok (tréningek, konferenciák, vállalatlátogatások, egy per egy konzultációk) jót tesznek a közösségi megtartó erőnek. Ez viszont egy évre előre tudatos és összehangolt tervezést kíván meg, koordinátor, szakmai megvalósító és kamarai ügyfél között.  

Minden üzleti közösségi tagot a saját érdeklődése és problémája, és ahhoz kapott “masszív csomag” fog benntartani a közösségben. Tudni kell tehát követni, hogy kit mi izgat, hol tart most fejlettségben és fejlődésben, ki és milyen típusú és fókuszú eseményen volt jelen, hogyan alakul a “konverziós ráta” regisztráció és megjelenés között, majd megjelenés és közösségi aktivitás között. Ezek nyomon követése nem menne egy CRM-adatbázis aktív használata nélkül, amely ráadásul nagyon körültekintő működtetést igényel (pl. a GDPR elvek betartása miatt) a szakmai megvalósító és a Kamara között.

Egy tanuló üzleti közösség felépítése és működtetése igazi csoportmunka. Ez a sokszereplős ökoszisztéma nagyon eltérő területről és érdekeltségekkel érkező szereplőket hoz egy platform alá. Ugyanis hiába vannak remek események, ha ezek nincsenek rendszerbe fűzve, és hiába vannak rendszerbe fűzve, ha a tagok közötti és a tagokkal történő kapcsolattartás hézagos. A szakmai, közösségi és kapcsolati szempontokat össze kell tehát fűzni egy értékteremtő láncba, de úgy, hogy a szereplők számára világos legyen, hogy a folyamat adott pontján kinek és mit kell leszállítani ahhoz, hogy a következő értékteremtő lépcső működni tudjon.